Terelőkutyás munka
Brit hagyományokra épülő terelőmunka a „come by” és „away” nyelvén
Gazdálkodási gyakorlatunkkal arra törekszünk, hogy a termelés, a természetvédelem és a kutatás egymást erősítő módon legyen jelen a tájban. Úgy használjuk gyepterületeinket, hogy közben javítsuk azok ökológiai állapotát, támogassuk a biodiverzitást, és hozzájáruljunk a regeneratív, hosszú távon fenntartható tájhasználati minták kialakításához.
Gazdaságunkban az állatjólét a mindennapi munkánk egyik alapelve. Számunkra az állatok nem csupán a gyepkezelés résztvevői, hanem a gazdaság élő rendszerének központi szereplői. Ezért a tartási és munkaszervezési gyakorlataink kialakításánál kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy az állatok nyugodt környezetben, kiszámítható rendben, természetes viselkedésükhöz igazodva élhessenek és mozoghassanak.
Amíg kisebb állatlétszámmal dolgoztunk, a mindennapi feladatok kezelése egyszerűbb volt. Ahogy azonban a nyáj és a gulya növekedett, egyre világosabbá vált számunkra, hogy a nagyobb létszámú állomány mozgatása, terelése és kezelése csak tudatosabb rendszerben, nagyobb odafigyeléssel és finomabb munkamódszerekkel végezhető jól. Ekkor erősödött meg bennünk az a felismerés, hogy az állatjólétet szolgáló, alacsony stresszű állatmozgatás nemcsak szakmai, hanem gazdaságszervezési szempontból is kulcskérdés.
Zac története
Angliai és skóciai útjaink során különös figyelemmel kísértük az ottani juhtartó és vegyes állattartó gazdaságok mindennapjait, és lenyűgözve láttuk, milyen természetes és kiforrott része a munkának a jól képzett terelőkutya.
A brit pásztorhagyományban a juhászkutya nem kiegészítő elem, hanem a legelőgazdálkodás és az állatkezelés szerves része. Ennek a munkakultúrának az alapja, hogy a kutya nem erővel, hanem távolságtartással, testhelyzettel, nyomásgyakorlással és pontos irányíthatósággal mozgatja az állatokat. A jó terelőkutya úgy dolgozik, hogy közben tiszteletben tartja az állatok menekülési zónáját és viselkedési reakcióit, ezért a terelés nemcsak hatékonyabb, hanem nyugodtabb és állatkímélőbb is.
A modern juhászkutya munka sok szempontból ebből az angol–skót gyakorlati hagyományból nőtt ki. A brit szigeteken a hegyvidéki és dombvidéki legelőkön már a 19. században kialakult az a munkarend, amelyben a nagy területen, gyakran változatos terepviszonyok között dolgozó juhászkutyának önállóan is képesnek kellett lennie az állatok összegyűjtésére, irányítására és a pásztor utasításainak pontos végrehajtására. Ennek a gyakorlatnak a szakmai értékét később a juhászkutya versenyek és tenyésztési rendszerek is megerősítették: az első feljegyzett juhászkutya versenyt 1873-ban Bala városában, Walesben tartották, az International Sheep Dog Society (ISDS) pedig 1906-ban jött létre angol és skót juhtartók kezdeményezésére. Nem sokkal később már nemzetközi versenyeket is szerveztek, amelyek azóta is meghatározó szerepet töltenek be a munkavonalas terelőkutyák szakmai kultúrájában.
Ezt a szemléletet erősíti új társunk, Zac, a border collie, aki aktív segítője a mindennapi munkánknak. Zac ISDS-törzskönyves és képzett munkakutya.
A szervezet ma is a munkavonalas border collie-k egyik legfontosabb nemzetközi szakmai és nyilvántartó szervezete. Központi feladata a dolgozó juhászkutyák regisztrációja, valamint az úgynevezett 'Stud Book' vezetése, amely a regisztrált kutyák származását és vérvonalait tartja nyilván. Az ISDS hangsúlya hagyományosan nem elsősorban a küllemi standardon, hanem a használati értéken, a munkaképességen és a célszerű tenyésztésen van: a rendszer célja, hogy az ismert származású, bizonyított munkakészségű kutyák alapján felelős tenyésztési döntések szülessenek. Az ISDS szerint a nyilvántartott vonalak jelentős része több mint 100 évre visszavezethető, a Stud Book pedig a 20. század közepe óta a munkavonalas border collie-állomány egyik legfontosabb referenciaalapja.
A terelőkutya gyakorlati jelentősége számunkra kiemelkedő. Segítségével az állatok mozgatása nyugodtabban, pontosabban és kevesebb közvetlen emberi beavatkozással valósítható meg. Ez különösen fontos a szakaszolt legeltetésben, a váltószakaszok használatában, a karámok közötti mozgatásban, valamint a nagyobb létszámú juh- és szarvasmarha-állomány biztonságos kezelésében. Egy jól képzett kutya tehermentesíti az embert, gyorsítja a munkát, javítja a kezelhetőséget, és közben érdemben csökkenti az állatok stresszterhelését. Ez nemcsak állatjóléti előny, hanem a mindennapi gazdálkodás minőségét is javító tényező.
Számunkra Zac érkezése nem egyszerűen egy hasznos munkatárs megjelenését jelenti, hanem egy olyan szemlélet megerősítését is, amelyben a hagyományos pásztortudás, a korszerű állatjóléti megközelítés és a modern, regeneratív gazdálkodás egymást kiegészítve van jelen.
Úgy gondoljuk, hogy a jól képzett terelőkutya ma is nélkülözhetetlen kapcsolódási pont ember, állat és táj között. Nem véletlenül került a címbe a „come by” és az „away” kifejezés sem: a brit terelőkutyás hagyomány szerint a vezényszavakat angolul használják, és ezt az örökséget mi magunk is tisztelettel visszük tovább mindennapi munkánkban.
